ÖSSZEGZÉS
„A résztvevőknek a narratíva átalakító erejét kell felfedezniük a kis viselhető tárgyak készítésén keresztül, és azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a szélesebb közönséghez – a nézőhöz” – Dr. Jack Cunningham
TRANSZFORMÁCIÓ
„Olyan korszakban élünk, amelyben életünk külső-belső átalakulásban van.
Gyors és intenzív pillanatainkban az ékszereknek különleges szerep jut, hiszen ez a tárgy eredendően maradandóságra, tartósságra született. Érzelmek, erő, hit és alázat kapcsolódik hozzá, felelősség, melyet (a ránk bízott) anyaggal való munka során érzünk. Mindezek megéléséhez idő kell, lelassulás, elmélyülés, nyugalom. Kiszakadás a mindennapokból. Mindez -szerencsés esetben- az ékszer sajátjává válik és beépül a tárgyba, hogy érzelmeket, erőt, védelmet és nyugalmat adjon nekünk.
A körülöttünk látott dolgok a tervezés során gondolatokká alakulnak, majd belső szűrőnkön átengedve újragondolva és átalakulva újra és újra tapintható valósággá válnak, hogy másokban is újra érzéseket és gondolatokat keltsenek.
Ebben a végtelen körforgásban rengeteg személyesség, apró rezdülés rejlik, olyan finom, láthatatlan szálak, melyek összekapcsolják a tervezőt, viselőt és a szemlélőt, és tartalommal töltik meg a köztük lévő teret.” – Jermakov Katalin
Az egyén identitását meghatározzák azok a terek, amelyeket felismerünk, és azok a helyek, amelyeket benépesítünk – mindegyik sajátos karakterrel bír, amely hatással van lakójára, miközben az idő és a környezet változásával maga is formálódik.
Az átmeneti terek azok, amelyek bevésődnek emlékezetünkbe, mégsem tesznek lehetővé valódi kapcsolatot vagy azonosulást az ott lévő emberek és a tér között. Csupán az áthaladás és az anonimitás színterei.
A helyek és az átmeneti terek egymás mellett léteznek és összefonódnak: miközben folyamatosan keressük a jelentéssel bíró tereket, elkerülhetetlenül megtapasztaljuk a névtelen, személytelen terek világát is.” – Magdaléna Vélez Salinas
Mindez mögött egy alapvető kérdés áll:
Hogyan formálja személyes történeted az ékszertervezési megközelítésedet, és hogyan szolgálhat katalizátorként a kreatív felfedezés és innováció számára?
Az „idő” a készítő életében, amelyben a darabot létrehozta, és a „tér”, amelyet az alkotás a viselő életében elfoglal a történetének elmesélése során, amelyet Paul Cobley „narratív térnek” nevez.
A transzformáció a művész belső világából indul, és az alkotásban ölt testet – nem csupán anyagi átalakulásként, hanem egy érzékeny, rétegzett folyamatként, amely során egy személyes élmény, belső út vagy kulturális emlék hordható művészetté formálódik. Az ékszer nem statikus; jelentése folyamatosan változik és gazdagodik, miközben teret nyit a viselő és a szemlélő egyéni értelmezésének, érzelmeinek.
A sikeres pályaművekben az anyaghasználat, a forma és a technikai megoldások túlmutatnak a puszta esztétikumon: gondolati és érzelmi mélységeket hordoznak. Az alkotók számára a kihívás abban rejlik, hogy megragadják a tér és az idő finom lenyomatait, és olyan ékszereket hozzanak létre, amelyek nem csupán tárgyak, hanem élő történetek. Minden egyes darab magában rejti az alkotó inspirációit, belső vívódásait, elmélyült figyelmét, a készítés során bejárt utat – és azt a láthatatlan kapcsolódást, amely a viselőn és a szemlélőn keresztül új jelentéseket nyer.
Célunk olyan ékszereket bemutatni, amelyek tisztelettel fordulnak az évszázadokon átívelő gyakorlatok felé, miközben újragondolják a kortárs tervezés határait.
„Hogyan tükrözi egy alkotás a kulturális hagyományt és annak különleges technikáit és kifejezési formáit? És hogyan valósul meg ez a hagyomány kreatív módon ezen a munkán keresztül, hogyan frissül és vetül előre a jövőbe?
Minden tervezőnek és zsűritagnak fel kell tennie magának ezt a kérdést, amely mindig a történelemmel, a tudással, a tapasztalattal és a művészeti alkotás folyamata iránti kíváncsisággal való intenzív szembesüléséhez vezet.” — Thomas Stangier
„Minden műalkotás egy olyan tartály, amelyben a művész elhelyezte gondolatait, érzelmeit, kétségeit, tapasztalatait, benyomásait, és mindenképpen önmagának egy részét, azzal a szándékkal, hogy mindezt újra összekapcsolja.” — Ramon Puig Cuyas
Fedezzük fel együtt a személyes történetmesélés határtalan lehetőségeit, és hozzunk létre olyan ékszereket, amelyek mély értékkel és hiteles jelentéstartalommal bírnak!
